A homeopátia atyja
Christian Friedrich Samuel Hahnemann a homeopátia rendszerének megalkotója gyógyszerész és vegyész volt a maga korában, majd később orvosként vált világhírűvé. Egyedülálló szemlélete, miszerint a gyógyítást nem testrészekre szabdalva kell művelni, hanem a teljes egész embert, annak egész testét és lelkét kell gyógyítani, ellenszenvet keltett az akkori orvostársadalomban. (Sajnos ez azóta sem sokat változott.)
A megszerzett tapasztalatainak, levont következtetéseinek összefoglalására írta meg és jelentette meg 1810-ben az Organon-t, mely hat kiadást ért meg és napjaink homeopátiás gyakorlatának is alapját képezi.
Mi a homeopátia?
A homeopátia műbetegségekkel való gyógyítást jelent, legalapvetőbb elve a hasonlóság elve alapján. Vagyis az szer fog meggyógyítani, melyet ha egészséges állapotban szednél folyamatosan, hasonló betegségtüneteket okozna, mint amit épp kezelni kell.
Hippokratész szerint is: „ Ugyanazon dolgok, amelyek kiváltották a betegséget megis gyógyítják azt.”
A homeopátiás szerek lehetnek növényi, állati és ásványi eredetűek. A kiindulási anyagot hígítják, majd dinamizálják (ütve-rázással)- a legkisebb adag elve alapján – így készülnek a különböző potenciájú szerek. Érdekesség, hogy minél magasabb a szer potenciája (hígítása), minél kevesebb a kiindulási anyag a szerben annál mélyrehatóbb, erősebb annak hatása.
A totalitás elve alapján a homeopátiás kezelés a betegség teljes tünetképét fedi le, figyelembe véve a beteg különös, egyedi és feltűnő tüneteit. Ezért a homeopátiás terápia individuális, az egyénre szabott terápia.
A homeopátiás gyógyulás útja
Bóna László homeopata szavaival (idézet a Homeopátiás Gyógyművészség c. könyvből):
„A gyógyulás folyamatában a beteg elkezdi érzékelni, hogy az évtizedekig meglévő bajai enyhülnek, képessé válik arra, hogy rálásson önmagára. Addig a betegnek saját baja szorosan összekötődött saját megmásíthatatlannak tűnő sorsával. Bele volt süllyedve, végérvényesen egybefonódott vele.
A fájdalom sokszor olyannak tűnik, mintha az élet intenzívebb lenne általa. Sok beteg van, aki a betegségén kívül nem is nagyon tud miről beszélni. Mintha az élet a betegséggel kezdődne. A gyógyulás folyamatában minden megváltozik. Az eseménytelen élet, ami addig észrevétlenül haladt el az ember mellett, most tele lesz történésekkel. Történni kezd vele az élete, nemcsak kívüle zajlik. Ezt hozza neki a kór. A fájdalom olyan, mintha hirtelen összerándulna általa az egyéni életút a sorssal. Mintha számvetésre késztetne.
A sok-sok beteget hallgatva, aki elmondja az életét a testi bajainak tükrében, feltűnik mindenki mennyire bele van temetkezve a sorsába, mennyire a betegség az egyetlen élet-alternatíva a számára. A homeopátiás szer pedig mintha megmutatná, hogy van élet-történet kórtörténet nélkül, nem egyetlen sorsvariáció az, ami idáig egyetlennek tűnt”
